bútorfestés: Tűzpiros Ferrari szekrény I. rész

Az első fiunk születése -helyesebben első szülöttünk, első találkozása az autóval- pillanatától tudom, hogy a fiúk egyszerűen az autózás tudományával jönnek a világra. Már az első alkalommal tudják, hogy mit is kell azzzal csinálni, lelkesen tolják brümmögnek, düzzsögnek, majd építik a garázst, a végeláthatatlan autóutakat stb, stb, stb.

A későbbiekben pedig, ha még egy Forma 1 rajongó nagypapa is kéznél van, akkor az Isten se menti meg a hímnemű gyermekeket, és menthetetlenül beszippantja Őket az autómánia. 

Tomi fiunk tudja, hogy kb. 15 év múlva Ő lesz az új Michael Shcumacher, de legalábbis az egyik leghíresebb Forma 1-es pilóta. A karrier építését sem halogatta sokáig, az iskolában meg is alapította saját csapatát (bocsánat Kedves Olvasó, de a csapat neve egyelőre szupertitkos :-)). Van csapatfőnök, marketinges és persze "pitesek" is. Ők időről időre cserélődnek, mert előbb-utóbb mindenki versenyző szeretne lenni! De versenyző ebben a csapatban csak egy lehet, és ezt a helyet meg már betöltték ugye. :-)

Tomi ezért néha-néha, nem által némi cselt bevetni, és mindenféle előnyökkel kecsegteti az Őt elhagyni szándékozó csapattagokat. Fent említett, manipulációknak köszönhetően, változó taglétszámmal ugyan, de a tanév végéig meg maradt a verseny istálló, kitűzővel, álmokkal, és némi vitával fűszerezve. ;-)

És hogy, hogyan lesz az autómániából bútorfestés? ?

Hát úgy, hogy rátaláltunk erre a kis éjjeli szekrényre. 

Itt már csiszoltam egy ideje!

Mondanom sem kell Tomi le stipi-stopizta magának, ezzel megpecsételve a szekrényke sorsát. 

A fenti szekrényről azonban, hamarosan kiderült, hogy egy válogatós, makacs, báránybőrbe bújt farkas! Egy szeretni való huncut, pont mint akinek készül! :-)) 

Első szemrevételezéskor csinos retró formája ragadja meg a gyanútlan és felületes szemlélődőt. Egy réteg könnyen leváló régi festéssel hitegeti az embert, majd kiderült róla, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. 

Nem elég, hogy a napokon át tartó csiszolás sem hozta meg a kívánt eredményt, mert mindenféle barna foltok éktelenítették, és helyenként a régi zöld festék sem volt hajlandó megadni magát, de csiszolás közben kiderül, hogy levált az alja is :-(.

Aztán volt még egy másik probléma is vele, még pedig hogy egyszerűen nem jött az ihlet, nem tudtam, összehangolni Tomit és a szekrényt. Pedig látszólag első látásra megszerették egymást! Nem is értem! Napokig ötleteltem, vajon mi az a szín és forma, ami illene mindkettejükhöz.

Ennek eredményeként az első biztos pont a fekete táblafesték volt! Régóta szemezek már ezzel, és mivel Tomikám imádja az általam írt üzeneteket eldöntöttem, hogy a szekrényke ajtaját táblafestékkel fogom lefesteni, így mindig irkálhatok, rajzolgathatok neki.

Tehát hosszas vívódás után abban maradtam magammal, hogy fehérre festem, és shabby chic-esen visszakoptatva fogja megkapni a gyermek.

Valahogy így:

forrás

De ez a nyavalyás szekrény sehogyan sem akart fehér lenni! Én mondom ez egy bestia!!! Már két réteggel kentem le, de még mindig így nézett ki :-(.

Kopottnak, kopott az igaz, csak nem úgy, ahogyan én szerettem volna látni. Két lehetőség állt előttem, az egyik, hogy hozom a baltát és tűzifát hasogatok belőle! 

A másik, hogy elengedem a shabby-s álmot, és kitalálok valami mást. Ez utóbbi maradt megkértem hát Tomit találjon ki egy neki tetsző színt, azzal a megkötéssel, hogy az ajtón már ott van a fekete táblafesték, és marad is! Végül abban maradtunk, hogy Ő tulajdonképpen egy piros szekrényre vágyik. 

Részlet a gyors eszmecseréből:

- Piros!!! És az jól megy a feketéhez is! Nem Anya??? 

- Piros??? Biztos vagy benne? Nem lesz lányos??? Nem festem újra a jövő héten!

- Nem szerintem nem lányos a piros!!!

Tomi határozottsága meggyőzött! Lementem a garázsba piros festéket kutyulni, és akkor kutyulás közben végre megjött az ihlet. Egy tűzpiros Ferrari képében. 
Nektek megvan ez a rész a Verdákból???

Anya is Tomi is imád csak Ferrari, tűzpiros Ferrari!!! 

Ez meg mi??? Mondom tűz piros, nem rózsaszín..

 Folytatása következik!